Shqip
Albanian
العربية
Arabic
Հայերեն
Armenian
Беларуская
Belarussian
বাংলা
Bengali
Български
Bulgarian
简体中文
Chinese (simplified)
正體
Chinese Traditional
Hrvatski
Croatian
Čeština
Czech
Nederlands
Dutch
English
English
Eesti
Estonian
Français
French
ქართული
Georgian
Deutsch
German
Ελληνικά
Greek
עברית
Hebrew
हिंदी
Hindi (Indian)
Magyar
Hungarian
Indonesia
Indonesian
Italiano
Italian
日本語
Japanese
Қазақ
Kazakh
Кыргызча
Kyrgyz
Latviešu
Latvian
Lietuviškai
Lithuanian
Монгол
Mongolian
فارسی
Persian
Polski
Polish
Português
Portugal (Português)
Română
Romanian
Русский
Russian
Slovenčina
Slovak
한국어
South Korean
Español
Spanish
Svenska
Swedish
Türkçe
Turkish
Українська
Ukrainian
O‘zbekcha
Uzbek
Tiếng Việt
Vietnamese
Áttetsző kék vize fölött minden reggel egy sereg gyönyörű lótuszvirág nyílik, örvendezve a körülöttük lévő világ szépségén, örömükön egymással osztozva.
Ezeknek a lótuszvirágoknak mindegyike egyedülálló és nemes a maga módján: fehér, rózsaszínű, piros, meg sárga és kék is… és a Bűvös Tó valamennyiüket visszatükrözi vizében.
Egyszer régen valami nagyon különleges dolog történt ebben a Tóban…
„Kedves gyermekeim! Megértetek és eljött az idő, hogy útra keljetek. Egy nehéz és veszélyes utazás áll előttetek, amelynek a végén mindegyikőtök olyan gyönyörűvé válhat, mint világunk lakói. Mindazonáltal közületek nem mindannyian fogják végigjárni az útjukat és hazatérni.
Tehát nagyon figyelmesen hallgassatok rám, mert ezt az ősi tudást nemzedékről nemzedékre adták át.
ŐSZINTESÉG
EGYÜTTÉRZÉS
TÜRELEM
Végezetül azt mondta: „Én közületek mindenkiben hiszek – és várni fogok rátok, amikor hazatértek majd a Bűvös Tó felszínére.”
A magok közül az egyik gyorsabb volt a többinél. Azon tűnődött: „Miért mondta a Nagy Fehér Lótuszvirág, hogy nehéz lenne az utunk? A víz tiszta és áttetsző, és még a benne visszatükröződő Napot is láthatom.” A Kicsi Mag túl ártatlan volt ahhoz, hogy tudja, hogy sokkalta könnyebb lefelé esni, mint felfelé emelkedni.
Minél mélyebbre süllyedt az apró mag, annál sötétebb lett a víz, míg végül körülötte már minden csak sár és iszap volt. „Ó – ó – Ó! – kiáltotta a Kicsi Lótuszmag – Alig látok valamit!” Ám egyre mélyebbre süllyedt, bele az iszapba… és annyira félt, hogy becsukta a szemecskéit.
de még mindig nem látott semmit.
„Merre induljak? Hol van az otthonom? Hogyan tudnék visszatérni?” Mintha csak a kérdéseire érkezne válasz,
a Kicsi Mag valamilyen furcsa, gurgulázó hangot hallott. Egy sötét és hosszú valami nagy sebességgel közeledett felé.
Hamarosan már láthatta is a Kicsi Mag: egy hatalmas krokodil volt az. Az állat a hátán viselte a nevét, viszont a sötétben lehetetlen volt elolvasni.
„Kicsi Mag, Kicsi Mag – a teremtmény mély, fenyegető hangon kezdett el beszélni –, már vártam rád. Egy új élet áll előtted – és én hajlandó vagyok néhány értékes tanácsot adni neked.
Néha lehet, hogy valaki véletlenül beléd ütközik: elvégre ez egy nagyon sötét hely. Vagy talán azért, mert rossz hangulatban vannak – és világunk lakóinak majdnem mindig rossz a hangulata – lehet, hogy valaki valami sértőt mond neked. Soha ne hagyd, hogy ez büntetlenül maradjon! Kétszeres vagy háromszoros erővel add vissza nekik, olyan keményen üss vissza, amennyire csak tudsz, úgy, hogy mások elismerjék…” – a titokzatos lény folytatta erélyes beszédét.
A Kicsi Mag félelemmel eltelve azt gondolta: „Talán így kellene lennie. Máskülönben hogyan maradhat életben valaki egy ilyen szörnyű helyen?” De hirtelen eszébe jutottak a Nagy Fehér Lótuszvirág szavai, és azt gondolta: „Ha követem ennek a lénynek a tanácsát, akkor örökre ezen a piszkos helyen fogok maradni, és hamarosan éppen olyan szörnyen fogok kinézni, mint ő.”
Ha a Kicsi Mag csak egy parányi részét is követte volna a tanácsának, akkor a krokodil jogosan haraphatott volna le egy darabot belőle – ebben a világban semmi sem volt ingyen, még egy tanács sem.
És akkor már nem tudna visszatérni és egy gyönyörű virággá válni a Bűvös Tó felszínén.
„Minden helyzetből van kiút! Minden helyzetből van kiút!” – ismételgette magának a Kicsi Mag. És hirtelen eszébe jutott a Három Kincs, a Nagy Fehér Lótuszvirág titka:
ŐSZINTESÉG
EGYÜTTÉRZÉS
TÜRELEM
Abban a pillanatban, amikor a Kicsi Mag megtagadta, hogy elfogadja a gonosz tanácsot, az EGYÜTTÉRZÉS fénylő ragyogása vette őt körül, hasonlóan egy fényes csillaghoz, amelyik fényt sugároz mindenfelé.
A szörny hátán ekkor már el tudta olvasni a nevét: „Gonosz”.
Hirtelen egy határozott erő arra késztette a Kicsi Magot, hogy felfelé lendüljön, mintha egy óriási hintán lett volna.
Könnyebb volt lélegezni is.
A Kicsi Mag körülnézett és észrevett valamit: „Igen! Kaptam két szirmot! Hűha! Igazi virág lesz belőlem!”
De még túl korai volt örülni…
A Kicsi Mag rettegéssel nyitotta tágra a szemeit, és a teremtményre meredt, aki ilyen furcsa dolgokat mondott neki. Ezek meglehetősen különböztek attól, amit a Nagy Fehér Lótuszvirág tanított nekik!
Abban a pillanatban felragyogott az ŐSZINTESÉG, mint egy jelzőfény. Egy védőfátyol burkolta be a Kicsi Magot és emelte őt erőteljesen felfelé. A szemölcsös varangy hátán pedig ezt lehetett olvasni: „Becstelenség”.
A Kicsi Mag a Homályos Világban találta magát, viszont boldogan tudta mozgatni mind a hat szirmát! Igen, már háromszor több volt neki, mert a Kicsi Mag minden győzelemmel erősebb lett. Valahol odafent a Magocska már a Nap sugarait is láthatta.
De a vizsga még nem ért véget…
Miközben a Kicsi Magot figyelte, lassan közelebb úszott és úgy fürkészte, mint aki a gyengeségeit keresi.
A féreg nem volt olyan erőteljes, mint a másik világok gonosz lakói, viszont okosabb volt. Behízelgő hangon beszélt: „Szerencsés vagy, Kicsi Lótuszvirág – most már jogosan hívhatnak így téged. A mi békés világunkban nincs szél, és nincs is olyan sötét. A szabályok egyszerűek és könnyűek:
Először is, ha nem akarsz valamit megtenni, akkor ne tedd meg – ne tanulj, és ne tégy meg nagy távolságokat – elkerüljük a nehézségeket.
Másodszor, nincs szükségünk barátokra, mert ha barátaid vannak, lehet, hogy el kell viselned a rossz hangulatukat vagy segítened kell őket a nehéz helyzetekben.
„Természetesen csábító, hogy ne keljen erőfeszítéseket tennem… de akkor sohasem fogok megtanulni semmi újat. És azonkívül unalmas egyedül lenni, barátok nélkül – milyen szörnyű! Nem, nem, NEM! – gondolta a Kicsi Lótuszvirág – Minden megvan bennem, hogy elmeneküljek ebből a komor, unalmas világból!”
A harmadik Kincs pedig kész volt segíteni. A TÜRELEM csillaga gyorsan kivirágzott a szívében, és gyöngyházhoz hasonlóan ragyogva, egy fénygömb burkolta be a Kicsi Lótuszvirágot, és lassan elkezdte őt felemelni.
A napfény egyre ragyogóbbá vált, és a víz körös-körül egyre tisztábbá és tisztábbá változott. A Kicsi Lótuszvirág egyre erősebb és erősebb lett, a szára egyre gyorsabban nőtt, és telis-tele lett önbizalommal. A Sötétszürke és a Homályos világok most messze alatta maradtak.
A víz és a levegő között sem létezett többé határ. A Kicsi Lótuszvirág megjelent a titokzatos Bűvös Tó felszínén.
A Nagy Fehér Lótusz hangja volt.
„Mostanra, hogy ilyen erőssé és gyönyörűvé váltál, már támogathatsz másokat az erőddel és gyönyörködtetheted a világot a tökéletes szépségeddel.”
A Kicsi Lótuszvirág megpillantotta saját tükörképét a tó vizében… és egy csodaszép virágot látott, csillogó, áttetsző szirmokkal.
Majd mindenfelé egyre több és több lótuszvirág tűnt fel. Mindegyikük a saját útját járta, és most mindannyian megmutatták egyedülálló szépségüket.
Ha közelebbről szemügyre veszed őket, láthatod reményteljes pillantásukat, mintha azt mondanák neked:
„Járd helyesen a saját utadat!”